Van végre egy nyugodt reggeled, a kávéd gőzölög a kezedben, és ahogy leülsz a kanapéra, automatikusan a telefonodért nyúlsz. Csak pár percre terveztél felmenni az Instagramra, de mire észbe kapsz, már egy órája pörgeted a TikTokot, majd jöhet a Facebook, a Messenger, egy kis Pinterest és még egy adag Reels. Ugye ismerős ez a napindító rutin?
György herceg még csak 11 éves, de már most őt figyeli az egész világ. Bár jelenleg ideje nagy részét úgy tölti, mint a hétköznapi gyerekek - iskolába jár, majd hazamegy és játszik a szüleivel és a testvéreivel -, a gondtalan életének egyszer majd vége szakad.
A világunk tele van emberekkel, akik elérhetők, mégis távol maradnak. A telefonok és képernyők között létezünk, de mintha már nem is tudnánk igazán itt lenni. A reggeli szürkeségben azt kérdezem magamtól: mikor lett ciki élni? Mikor vált zavaróvá, hogy csak úgy vagyunk, teljesítmény, cél vagy megosztás nélkül?