Borzongató szépségű szövegek ezek, melyek klasszikus értelemben nem nyújtanak katarzist, a szabadulást ránk bízzák. Befészkelik magukat az elménkbe, és lassan, nagyon lassan ráébresztenek a saját erőnkre. – A Füst Milán Prózaírói Díjjal elismert Tóth Krisztinát Nagy Gabriella laudálta.