A cenzurális beidegződések által annyiszor elnémított költészet most visszafoglalja a csendet, ezáltal pedig jogot formál annak megtörésére is – ahogy a hatásszünet sem önmagában érdekes, hanem azért, aminek megágyaz. Mert miféle nyelv az, amely nem fél sem a rajta számonkérhető, sem az utána maradó csendtől? – Bodor Emese esszéje.