Emellett még ebben a kilátástalannak tetsző világban is felfénylenek olykor utópikus impulzusok, [...], mint például a metróban váratlanul felcsendülő kórusmű vagy Stefan és barátnőjének közös fuvolázása esetében. A zene mindkét esetben az emberek közötti határok felszámolásának metaforájává válik. – András Csaba Konszenzuális mozi című könyvéből o