Tóth Marcsi: Erdő van idebenn (részlet)
A nőnek meg pont ő kellett, nemcsak azért, mert a folyton méricskélő kék szemek állítólag egy életre megigézték, hanem mert csak ő tudta úgy megnevettetni, hogy az egyetem portájától a villamosmegállóig csak azt kiabálta, hogy ne már, Dini, bepisilek, és egyszer a harisnyáján folyt végig, tényleg, de még akkor sem bírta abbahagyni a gluggyogást. –