A bosszúspirál toposza és a statárium gonosza: a banalitáson túl
„Ebből az időből a Nagymama sok mindent szokott megkönnyezni, amit nem szokott emlegetni” (2024: 31) – bocsátja előre mindjárt Závada Pál Pernye és fű (2024) című könyve kezdeti szakaszában a negyvenes évek végével berendezkedett hatalmi terror dokumentációját végző leszármazott karakterek egyike valamikor a nyolcvanas évek végén.