Legjobban a képei időtlenségét szeretem. Azt, hogy mindig emlékeztetnek a mulandóságomra, de arra is, mennyire fontos, hogy a hétköznapokban, a banálisnak tűnő helyzetekben rejlő szépséget megéljük. Képein tapintható a csend, amelyek ezáltal kontemplatív állapotba vonják a nézőjüket, aki így képessé válik eltűnődni a világba vetettségén. Fehér Lász