“A túlélők semmit sem tudnak meg, (...) Nem is sejtik majd, mit gondoltam, mit tettem, mire vitt rá a háború. Isten a megmondhatója, sértetlen marad a család becsülete, a becsület látszata." Alfa Ndiaye húszas évei elején járó fiatalember, aki szenvedélyes és költői monológjában számol be bűnéről, amit az első világháború francia frontján követett