Amikor Dózsa László 1956-os vagy macsó történetein nevetgélünk, vagy amikor elfogadjuk, hogy a politikai család elfoglalja a Balatont, vagy azon vihogunk, hogy valaki egy kis prizniceléstől bebuzul, akkor a Pintér Béla Társulata elérte célját: a hétköznapi valóságunk találkozott a színház valóságával, ami kint van, az bent is van: nincs különbség.