Elképzelem, ahogy a százéves Szabó Magdával beszélgetek. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy tudjam, miről beszélnénk. Csak arról, amiről vagy tizenöt éve. Az életről, az irodalomról, kedvenc karaktereiről. Idén lett volna százéves, és éppen ma tíz éve, hogy már csak a könyveivel van köztünk.