"Te, oké, minden rendben volt, de komolyan, komolyan, már Almodóvar sem a régi"
Pedro Almodóvar Megtört ölelések című mozija után két, hasonlóan a melodráma műfaji kísérletével operáló rendező jutott eszembe. Bunuel és Wong Kar-Wai ugyanabba az „iskolába” jártak, mint az immáron tömegkulturális ikonná váló hatvanéves, de témaválasztásának „frissességét” tekintve posztpubertás módjára szabad és eleven Almodóvar. Ez az iskola az irracionális vágy, a pusztító érzelmi rohamok és a melodramatikus megoldások színrevitelében érdekelt, azaz a néző szerelmi és erotikus önreflexiós hullámvasútjában. Erre a hullámvasútra mindenki váltott már jegyet, aki egyszer elérhetetlennek gondolt egy nőt/férfit, akinek mondták már ölelésre vágyakozó tekintetébe, „hogy ez most nem megy”, aki érezte, hogy szerelme nem a boltba megy, amikor köszönés nélkül hagyta ott, miközben ő az ágyra csomagolta volna ki szerelmét.