Kereskedelmi csatornánk most ismét műsorra tűzte a szellemi agyvérszegénység egyik jelképét
Aki valaha halkést vett a kezébe vagy csak zsíros ujjal bogarászta a szálkát egy kifőzdében, tudja, hogy a hal csak frissen jó, nem másnap, harmadnap vagy még később feltálalva. Különösen igaz ez, ha a helyzet némiképp bonyolultabb és az étek már elkészítése pillanatában állott, bűzhödt, mocsár-, iszapszagú és zsíros volt, és legfeljebb az gyűrte le, akinek gyomra amúgy sem túl válogatós.