Most csak egyféle hiányérzetről essék itt szó a rengeteg közül. Mondja egy kedves kollégám, hogy mostanában hiába várja csőre töltött videóval a színházi közvetítéseket, hiába. Kihaltak, pedig neki már szép gyűjteménye van, mert mindegyiket felvette, amit csak az m2 és a Duna Tévé adott. Nem akarok példálózni, hogy valaha az ántivilágban színházi osztálya is volt a közszolgálatinak (persze: mi másnak?), gondosan válogattak az előadások között, és minden valamire valót felvettek, sőt, volt, hogy bevitték a tévéstúdióba, hogy még jobban illeszkedjék a televízió adottságaihoz a különösen fontos, vagy különösen különös színházi produkció.