"Aranyserlegemet szívesen cserélném cserépkorsóra, csak még egyszer taposhatnám Kemet országának puha földjét."- kesereg a regényhős Szinuhe, mert többé nem láthatja szeretett Egyiptomát, ahonnét egykori barátja, a fáraó száműzte messzire. Sokak számára ismerős lehet ez a sóvárgás- a lakói által az ókorban Kemetnek, azaz Feketeföldnek nevezett országban van valami, ami az ember szívét évről-évre visszahúzza ide.