A sóskaborbolyára – amely Ázsiából került Európába a középkorban – Nyugat-Európában, a 17. században mint fontos C-vitamin-forrásra tekintettek. Másik fontos szerepe a mezőgazdasági területeken a vadkár megelőzésében volt, hiszen a sűrű bokraival szegélyezett táblákra nem jutottak be az állatok.