30 éves korunkra már sokféle tapasztalattal és tudással rendelkezünk, alkalmasak vagyunk akár arra is, hogy vezető pozícióban dolgozzunk. A mai kor követelményeinek megfelelve folyamatosan tanulunk, képezzük magunkat, beszélünk minimum egy vagy két nyelvet, azt hiszem mondhatjuk, hogy értékesek vagyunk a munkaerőpiacon. De állíthatjuk-e magunkról, hogy szakmailag és emberileg annyit tudunk az életről, mint az 50 évesek? Mint a negyvenesek? Rendelkezhetünk-e ugyanannyi tapasztalattal? A válasz ezekre a kérdésekre egyértelműen nem.