Egy szakmai rendezvényen találkoztam egy régi ismerősömmel, aki HR területen dolgozik egy nagy cégnél. Megörültünk egymásnak, de fáradtnak, gondterheltnek tűnt. Elmesélte, hogy sajnos most olyan munkát végez, ami nagyon nyomasztja, de a felelőssége is nagy. Szomorúan mesélte, hogy leépítés miatt sorra gyártja az ezzel kapcsolatos dokumentációkat. Nagyon nyugtalanítja, hogy a dolgozók tőle kérdezgetnek mindenfélét. Mivel ő csak egy „kis porszem a gépezetben” nem tudja, hogy is lesz valójában a folyamat. Rosszul érzi magát a szituációban, mert érzi, hogy az embereknek több törődésre és információra lenne szükségük, de nem tőle.