Sokszor olvashattunk arról, hogy mekkora csapást mért a munkavállalókra és a szakszervezetekre a 2012. július 1. napján hatályba lépő új Munka törvénykönyve. Egyrészt szűkítette az egyes munkavállalók jogait (munkaidő, munkabér, pótlékok, kártérítés, felmondás), másrészt pedig az úgynevezett kollektív jogok terjedelmét (szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védelme, munkaidő-kedvezmény, tájékoztatás, konzultáció, megszűnő jogosítványok, sztrájkjogi korlátozások), valamint azok érvényesíthetőségét is korlátozta. Utóbbi azt jelenti, hogy a jogalkotó gondoskodott arról, hogy a munkavállalók együttesen se léphessenek fel jogai védelme érdekében. A szabályozás változásának az eredményei már jól láthatóak. A munkaügyi pereken belül az eddig többséget kitevő munkaviszony megszüntetésének jogellenessége jogcímen indított perek aránya jelentősen visszaesett, a szakszervezetek pedig az életben maradásért küzdenek. Mi történik eközben Európában? Egyedi jelenséggel találkozhatunk Magyarországon? Sajnos a válasz egyértelműen a nem.