A képernyőidőm az elmúlt héten átlagosan 4 óra 21 perc volt. Persze–persze, írtam rajta e-maileket, intéztem ügyeket, befizettem számlákat, és hallgattam zenét is. A fennmaradó időben pedig dopamin után futottam. Amikor szüntelenül görgetünk, vásárolni indulunk, ha rossz kedvünk van, vagy süteménybe fojtjuk a szorongásunkat, szintén boldogsághormon