A világunk tele van emberekkel, akik elérhetők, mégis távol maradnak. A telefonok és képernyők között létezünk, de mintha már nem is tudnánk igazán itt lenni. A reggeli szürkeségben azt kérdezem magamtól: mikor lett ciki élni? Mikor vált zavaróvá, hogy csak úgy vagyunk, teljesítmény, cél vagy megosztás nélkül?