Túl időn és téren
„túl mindenen, túl időn és téren, túl zöld mezőkön, túl kék égen, túl túlértékelt múltbéli vágyakon, kósza, el-eltűnő lány-árnyakon, sarokba dobott szoknyán át, ledobott harisnyák tengerén, egy élő felismerés hasít belém, késsel megvágtam a herém, pedig a nagyszüleid most jönnek elém. eltűnődöm múlton és jövőn, hogy jó lesz-e nekünk ez az új világ, amit csak az a bölcs ért, aki a fagyi alá rakja a tölcsért;”