Ünnepi ebéd készült, mert reggel nagyanyám leszámolt Sarkassal a rettegett kakassal, aki mostanra főtt-rotyogott a hagymás-pirospaprikás lében. „Csípős kakashoz csípős paprika dukál” – tüzesítette nagyanyám a pörköltet. Amíg ebédre vártunk, a lila epret eszegettem a földről a disznókkal együtt, amit nagyapám söprűvel igyekezett leverni a fáról. Az epertől lila volt a szám és szemhéjamat is rendszerint kifestettem vele.