Csernus Imrét az ország megmondóemberének tartották – neve sokáig egyet jelentett a ráaggatott titulussal. Kétségtelen, hogy megosztotta a közvéleményt: ha igazat szólt, istenítették, ha rosszat, akkor ő lett az első számú közellenség. Megjárta a saját poklát, legyőzte a démonait, megtalálta a belső békéjét, ám ennek megtartásáért ő is nap mint nap keményen dolgozik.