Dragomán György: Nyolcvankilenc, karácsony előtt egy nappal
Réka nem néz fel, nem néz rá Édesapára, tudja anélkül is, hogy Édesapa arcát vibráló szürkeségbe vonja a tévé visszfénye, a forradalom visszfénye. Aprókat lépve viszi be neki a tálcát, a söröskorsó habját nézi, nem akar a hóra gondolni, nem akar a forradalomra gondolni, nem akar Temesvárra gondolni, a többiekre, az otthoniakra, a régi osztálytársai