Száz fecniben, olykor zavarba ejtő kitárulkozással értekezik a fotográfiáról és az ahhoz fűződő viszonyáról legújabb kötetében az évek óta Jáva szigetén élő Bartis Attila. Az eltűnt idő nyoma afféle önéletjegyzet a félelmektől a boldogságig, a múlttól a jelenig, az emlékezéstől a felejtésig, no és a fényképezés teremtő erejéig.