„Nomen est omen” – fogalmazta Plautus a klasszikussá vált mondatot, amely szerint a név kötelezettségekkel jár. Mit tegyen azonban az a honfitársunk, akit „önhibáján kívül” neveztek el Kossuth Lajosnak vagy Petőfi Sándornak? Tud-e élni az adott lehetőséggel, vagy inkább menekül a sors adta kihívások elől?