Nemrégiben egy lovas bemutatón jártam, ahol erőtől duzzadó, fekete szőrű csődörök, és gyönyörű fehér kancák patáinak dobogásától volt hangos a kifutó, miközben hihetetlenül ügyes lovasok és artisták emberfeletti mutatványokat hajtottak végre. Én persze a négylábúak örökké kívülálló rajongójaként csak tátott szájjal ültem a lelátón, és arra gondoltam, hogy a látvány létrehozásához olyan harmóniára, együttműködésre, annyi gyakorlásra, évszázadok alatt felhalmozódott tudásra, és még ennél is több anyagi befektetésre lehetett szükség, hogy mindez a lehetetlen határait súrolja.