Kétségeim voltak, hogy egyáltalán meg kell-e nekem nézni ezt a filmet. Másfél órán keresztül egy embert bámulni, aki nem csinál semmit, csak vár – nem nagy élvezet. Azután leültem a film elé, örömködtem, hogy már csak egy óra, fél óra van hátra… Míg azon nem kaptam magam, hogy a kezem a szemem előtt, hol öklendezek, hol úgy fújtatok, mint egy mindenperces kismama. Gyenge idegzetűek ...