A rendszerváltást megelőző negyven évben az elégedetlenség kifejezésére nem volt nyílt lehetőség. Ezt helyettesítette a politikai humor. Rákosit kopaszságáért, a szovjet vezetőket szenilitásukért gúnyolták, a szocialista hiánygazdaság és a tuskó párttitkárok pedig kitűnő céltáblát jelentettek. A hivatalos szórakoztatás száraz, sótlan propagandatréfáival szemben a vagány pesti vicc és a vaskos népi...