Oldal.Info
Anya "nem számolt a sorssal mielőtt meghalt / nem gondolta végig rendesen / a halálát"
Minden hajnalom ugyanolyan. Fél kettes kelés, teavíz fel, hamarosan borsmentaillat lengi be a szobát. Leülök a gépem elé. Október vége van, napok óta seidő. Az ágy felől gyerekszuszogás, csak a monitor fényében látom az arcukat. Nézem az üzeneteimet, a szokásosak, unottan kukázok velük. És akkor egy ismeretlen üzenet: aykan. Egy Aykan Gökhan nevű srác küldte el a verseit, véleményezzem. Éveken keresztül hetente kaptam ilyeneket, most évek óta ritkán, nem értem, hogyan juthatok én valakinek az eszébe. Elkezdem olvasni, az első sorok után rájövök. A versek nagy része az apáról, a gyerekről szól, a halálról és a hiányról. A naponta elveszthetőségről. Mintha a fiam olvasná húsz év múlva könyvemet, a Gyerekgyárat. Elolvasom a verseket, aztán még egyszer, és még, még, még, amíg ki nem hajnalodik.