Az öldöklés választotta ki őt
Elvakító fehérség. Az élet fekete-fehér lábakon libeg. Körözünk, szállunk, mint lepkék virágról virágra. Közelebb lépünk, eltávolodunk. Lassú ritmusú táncra hívnak a képek. Simogatnak vagy épp arcul csapnak. A történelem megmerevedett egyetlen piciny pillanatban. Sűrítve kapjuk a világot és alkotó elemeit: a szenvedélyt, a fájdalmat, félelmet, életet és a halált.