Google, a stresszoldó
Mondom a fiamnak, ahogy szoktam így vasárnap délutánonként, ha már végképp semmi nem jut az eszembe, hogy mondj már valamit, hogy mit írjak keddre az újságba (régebben a lányomat is szoktam kérdezni, de ő egyrészt mindig csak azt mondta, hogy írjak a Robbie Williamsről, hiszen más érdekes téma szerinte úgysem igen van, amiről írni lenne érdemes, másrészt meg ő most egy évre kiesett - a fele már ugyan letelt -, mert elment jó messzire, csak róla, nem úgy, mint az egykor volt miniszterelnöknek a lányáról, nem írt az újság, és a fiam is last minute, mert mire ez megjelenik, már ő sem lesz itt, mert ő is elmegy egy fél évre, úgyhogy akkor aztán nekem annyi lesz), mire azt mondja, mármint a fiam, hogy ugyan már, apa, hát ott a net az orrod előtt, keress rajta valamit. És bár én ilyenkor, ha ezt mondja, általában inkább tovább szoktam törni a fejemet, amíg azért valami csak eszembe nem jut, most az egyszer megfogadtam a tanácsát, és a legismertebb netes keresőprogramra beírtam azt, hogy "téma".