A megszokott rítusok, a tervek és a természet: saját bevallása szerint Juhász Árpád ezeknek köszönheti szellemi frissességét és jó erőnlétét. Bár botokra támaszkodva, de kilencvenévesen is túrázik, csodálja a sziklákat, a naplementét. Ahogy fogalmaz, soha nem az izgalmat kereste, inkább az elcsendesedést, a találkozást önmagával és a teremtő Istenn