Vidéki lány vagyok, egész életemben kutyák és macskák között nőttem fel, fiatal felnőttként pedig örökbefogadtam az első, saját cicámat, aki több mint 10 éven át volt a társam. Amikor végül el kellett engednem, egy barátom kísért el az állatorvosi rendelőbe, ahonnan szó szerint ki kellett támogatnia, mert levegőt is alig tudtam venni a zokogástól.