A légiutas-kísérőknek köszönhetően jól tudjuk, vész esetén először saját oxigénmaszkunkat kell felhelyezni, ezután jöhetnek a bajba jutott utastársak. A hétköznapi prioritások listáján akkor miért soroljuk rendszerint hátrébb magunkat? Miért feledkezünk meg arról, ha mi nem vagyunk jól, másoknak sem tudunk segíteni. A tudománynak erre is van válasz