Mi rejtőzik az ágy alatt, avagy tényleg az a lényeg, hogy a lábad legyen betakarva?
De miért rémisztő a sötét? És miért félünk még felnőtt fejjel is? Van ennek valami evolúciós haszna vagy racionális magyarázata? Hogyan küzdhetők le félelmeink, szorongásaink, amelyek újabb és újabb tárgyat találnak maguknak? Mit gondol erről a pszichológus, a kulturális antropológus és a buddhista tanító?