Szülői szemmel a nyári szünet egy végtelennek tűnő, megoldandó feladat. A mi gyerekkorunkban tényleg sokkal egyszerűbb, természetközelibb, jobb volt ez is, vagy csak illúziókba ringatjuk magunkat? Mi hozható vissza a gyerekkori nyarakból, és mi az, amit csak megszépítünk az emlékeink közül?