Van abban valami hátborzongató, amikor a déli harangjáték a tízemeletes betonházak közt éri az embert, s miközben tovább igyekszik a hang irányába, a földhöz ragadt házak ablakain kitódul a marhapörkölt illata, társulva valami édeskés, vaníliás zamattal. Körülölel a békebeli nyugalom, szinte látom, ahogy éppen Krúdy toppan elém: az illatok, az ízek