Puszta Sándor: Agonia humana a sárkányt ma sem öltük meg a rák tovább épült bennünk elesettek feküsznek a csatamezőn ma sem támasztottuk fel a halottakat sok miérttől keserűbb a szánk egy fokkal sötétebb lett börtönökkel falaztuk el a napot sok kilométer szögesdrót-rácsot építettünk megbocsátod-e Uram hogy elfeledtünk ma is fényleni?