Zelda Fitzgerald, a tragikus sorsú gyönyörű múzsa
Francis Scott Fitzgerald második regényében felbukkan egy gyönyörű, de nehéz természetű nőalak, akit egyszerre szeret és gyűlöl a főszereplő. Ezt a karaktert az író saját feleségéről, Zeldáról mintázta. Ernest Hemingway, aki Scott jó barátja volt, azzal vádolta Zeldát, hogy alkoholizmusba hajszolta a férjét, és szándékosan akadályozta a munkájában.