Miért mindig csak a színészek vagy a rendező teljesítményéről beszélünk, amikor egy új filmet bemutatnak? Miért nem tapsolunk például a látványtervezőnek is, aki egy egész világot épít fel a karakterek köré? A héten mozikba kerülő A feleségem története például igazi csemege ilyen szempontból: egy nagyszabású kosztümös film, amihez a XX. század legs