Nekem minden szem dió ajándék, soha el nem múló csoda – íz, illat és emlék lapul a burok alatt
A tanyát, ahol felnőttem egy terebélyes diófa őrizte. Óriási lombja volt és kora esténként, néha akár a csillagok megjelenéséig is ott maradhattunk a fa alatt mi, gyerekek. Feltéve, ha a fa árnyékában iszogató, beszélgető felnőtteknek nem tettünk keresztbe.