Sokféle történetet hallottunk már a második világháború borzalmairól, de néha szavakban nem kifejezhető egy életút vagy emberi sors, és nem mindig akad papír se, amire híven lejegyezhetnénk: hogy is volt? Ilyenkor nem marad más, csak a szavakon túli világ, a művészet, a képek és a zene nyelve, amely egyben az emlékezés és feldolgozás eszköze is.