Az ember nem mondja, hanem viseli a gyász fájdalmát
Emlékszem, amikor édesanyám már nagyon beteg volt, de még tudtunk olykor beszélgetni, egyszer felém nyújtotta törékeny kezét, s azt mondta: Ne sírj majd, ne lássák a gyerekek a szomorúságodat, rájuk figyelj, és addig gondolj rám, amíg nem zavar, nem fáj a rám való emlékezés...