Van akkora szerelem, amiért elhagynád a gyerekedet? Ez a 3 anya megtette
Milyen anya az, aki elhagyja a gyerekét? Hát, ilyen. Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg. Alapesetben a gyerek és a szerelem együtt jár. De előfordul, hogy a tervek és az álmok ellenére választani kell a kettő között. Első anya: Hamupipőke Amikor Szilvi beszállt a német rendszámú autóba, nem gondolta, hogy egy hétig ez a poros négykerekű lesz az otthona. Attila eljött érte, mert lebuktak, és Szilvi férje megfenyegette őket, hogy vagy azonnal eltűnnek, vagy mindenkivel végez. Hirtelen haragú ember volt, néha eljárt a keze, utólag aztán bánta is nagyon. Mert jó apa volt különben, imádta a négyes fogatot, így hívta a három fiút és a kislányt, akiket minden héten más és más mesehős után nevezett el. Eljátszották a meséket, Szilvi pedig mosolyogva nézte a gyerekeket meg az apjukat, ilyenkor mindent megbocsátott: hogy nincs beleszólása semmibe, hogy mivel nőnek született, ebben a házban csak személyzetnek tekintik, hogy ő egy olyan Hamupipőke, akihez soha nem jön el a tündér... Szilvi hozzáment az első férfihoz, aki udvarolni járt hozzájuk. Arra már az esküvő utáni héten rájött, hogy soha nem volt szerelmes a férjébe, de ez akkor valahogy nem volt fontos. Szépen éltek, volt házuk, autójuk, jöttek a gyerekek sorban. Szilvi idegenvezetőnek készült, de érettségi után rögtön megszületett Tomi, aztán kisvártatva Gergő, Kristóf és Zsófi, szinte ki sem bújt az egyik, már úton volt a következő. Tegnap találkoztam velük, meséli, de csak egy órára engedte el őket az apjuk. Olyan nagyok lettek, borzasztó, hogy nem is láttam, mikor nőttek meg ennyire, sóhajt. Szilvi házassága néhány év alatt kátyúba került. Férje reggeltől estig dolgozott, Szilvi gondozta a kicsiket, ki sem mozdult otthonról. Mire a negyedik gyerek megszületett, Szilvi úgy érezte, nem bírja tovább, főleg, hogy naphosszat azt hallotta a férjétől, örüljön, hogy otthon lehet, senkinek sincs ilyen úri dolga. Azt hittem, megbolondulok, meséli, mert bár az anyósom besegített, annak is csak az lett a vége, hogy kiderült: huszonhét évesen nem vagyok jó semmire. [cikk=47759] Egy napon aztán látogatóba érkezett Hamburgból a férj gyerekkori barátja, Attila. Három héten keresztül mindennap ott ebédelt Szilviéknél, sőt ő főzött. Vigyázz a feleségemre, mondta a férj viccelődve, szórakoztasd. Évekkel később aztán, nyugodtabb pillanataiban, magát okolta, én akartam, hogy szórakozzon a feleségem, hát sikerült is neki, mondta. Mert Szilvi és Attila egymásba szerettek, úgyhogy beütött a mennykő. Szilvi elment. Otthagyta a gyerekeit az apjukkal. Hova vitte volna őket, hiszen ő is menekült? Attilával Németországban próbáltak boldogulni, végül hazajöttek. A gyerekek miatt, mondja Szilvi, belehaltam, hogy nincsenek velem. Sokáig nem láthattam őket, mert a volt férjem szó szerint elzárta őket előlem, nem érdekelte semmi, mehettem a bíróságra, fütyült rá. Most már jobb a helyzet, idővel enyhült a harag. Beszélhetek a gyerekekkel. A lányom most kilencéves, a múltkor felhívott és azt mondta: Mama, már nem haragszom rád. Második anya: Szülinapi ajándék Ádám azt kérte, legyünk együtt a tizennyolcadik születésnapján. Nem tudom, mit mondjak, képtelenség az egész. Ádám apjával évek óta nem beszélünk, csak ha muszáj, akkor is telefonon és tőmondatokban, meséli Bori. Borinak két fia van, Peti negyedikes, szobájában korának megfelelő a felfordulás, be sem ágyazott. Ádám, a nagyfiú a nagymamánál lakik. Megszokta ott, mondja Bori, most már anyukámnál Vácon érettségizik, nem akar hozzám költözni. A függetlenségét félti, vagy még mindig reménykedik, hogy kell az apjának? Bori tanácstalan. Ádám tíz-, Peti négyéves volt, amikor a szüleik elváltak. Nem volt egyszerű ügy, mert amikor Bori bevallotta, hogy van valakije, a férje teljesen kifordult magából. Próbálták „kulturáltan” kezelni a válságot, ám a helyzet napról napra rosszabb lett, és a férfi megpofozta. Bori azon az augusztusi estén a két gyerekkel a mamájához menekült. Másnap a férje lecserélte a zárat, a gyerekek bejöhetnek, te viszont soha többet, mondta, és Bori ott állt a kelenföldi ház előtt átizzadt ruhájában, ez volt minden vagyona. A fiúk bementek, apa, sírta a nagyobbik, én veled akarok maradni. Mindig is apás volt, mondja Bori, Ádámnak nagyon kellett a férfipélda, és az apja erős volt, sportos, tekézni vitte őket, hegyet másztak, bicikliztek. Apa volt a hős, a követendő példa, mindig mindenre tudta a választ. Izmos volt, sokszor mindkét fiút a magasba emelte, amíg nevetve könyörögtek neki, hogy elég, elég már… Így történt, hogy Ádám az apjánál maradt, Peti pedig Borival visszament a nagymamához. Csúnyán eláztatott a volt férjem a nagyfiam előtt, mondja Bori. Ádám a mai napig nem bocsátotta meg, hogy elhagytam az apját egy másik férfi miatt. Igen, ez volt, vállalom, döglődő házasságomat felülírta egy kirobbanó szerelem. Rizikós volt, mert Gábor hét évvel fiatalabb nálam, de nyolc éve együtt vagyunk és benne megtaláltam a másik felemet. Bori fényképet mutat, Peti mögött fehéringes férfi mosolyog, átöleli mindkettőjüket. [cikk=21518] A zuglói lakás nem túl nagy, de mindenkinek van saját zuga, a nagyfiúnak, Ádámnak is. Ádám nem tudja még, hol köt ki, mondja Bori. Így van ezzel szegény, mióta az apja újra megnősült. Válás után eladták a házat és mindketten sürgősen lakást kerestek. Bori talált is, de a volt férje nem nyugodott bele, hogy a panorámás családi házat egy gangra néző pesti lakásra cserélje. Átmenetileg – amíg nem talál minden igényt kielégítő otthont, így mondta – Ádámot Bori mamájára bízta. Ádám várt és várt, Bori hívta, költözzön hozzájuk, de a nagyfiú nem akart beépülni egy új családba. Van neki saját apja, neki egy ilyen pasas, aki alig idősebb nála, ne parancsolgasson. Féltettem a kapcsolatomat, ezért hagytam, hogy az anyámnál maradjon. Azt hiszem, Ádám – már csak az apja miatt is – minden követ megmozgatott volna, hogy mi ne maradjunk együtt. [cikk=44121] Harmadik anya: 2 in 1 Anna volt az első a társaságból, aki férjhez ment. Sokkot kaptunk, amikor kiderült, néhány éve felrúgott mindent, és otthagyta a családi idillt, gyerekestül. Elvált tizenöt évvel idősebb férjétől, aki egyszerre volt apja és szeretője. Most már jól látom, hogy a szüleimet pótolta, mondja Anna, átvertem magam. De amikor megismerkedtünk, tizenöt éves voltam, anyám elment, elköltözött a szerelméhez, és apám, akivel ott maradtam, szintén új kapcsolat után nézett. Amikor Ábel először hivatalosan nálam aludt, apám azt mondta neki: vigyázz a gyerekre. Ez voltam én. Anna csüngött a férjén, ha Ábel öt percet késett, már aggódott. Lassan nyugodott meg, több mint tíz év alatt. A nyugalommal valami furcsa fásultság is beköltözött a házasságukba. Anna utolsó éves volt a főiskolán, a diplomamunkájára készült, amikor megismerte Misit. Férjem, gyerekeim vannak, mondta Anna védekezésképpen, de Misi nem ment el. Dúlt a szerelem, Anna életében először. Elhagyta a férjét, a gyerekek az apjukkal maradtak. A fiúk úgy tudták, a mama azért költözött el, mert a diplomamunkáján dolgozik. Olyan voltam, mint egy automata, emlékszik vissza Anna, tettem a dolgomat, kétnaponta meglátogattam őket, de a lelkükkel egyáltalán nem voltam képes foglalkozni. Talán mert nem akartam, hogy még nagyobb legyen a bűntudatom, vagy mert úgy láttam, úgy akartam látni, hogy ők rendben vannak. És boldog akartam lenni Misivel. Közben persze tudtam, hogy a gyerekekkel valahol az én sorsom ismétlődik, engem is elhagyott az anyám, velük is ez történik. Anna albérletről albérletre járt: a biztonság, amit házassága tizenegy éve alatt megszokott, egy perc alatt semmivé foszlott. Tavasszal hivatalosan is elvált, és a fiúk hozzá kerültek. Mert Misi nem engedett, azt mondta: a gyerekeknek az anyjuk mellett van a helyük. Anna, bár sokszor gyötörte a lelkiismeret, azt gondolta, nem lesz baj, ő is felnőtt valahogy anya nélkül. Ráadásul nem volt se pénzük, se lakásuk. Végül aztán hitelre vettek egy lakást. Ősszel megszületett Bence, Misi és Anna közös fia. Nekem a gyerekek mindennél fontosabbak, mondja Anna. Azelőtt azt gondoltam, én vagyok a középpontban, sajnáltam magam, nem tudtam feldolgozni, hogy anyám képes volt otthagyni. Örülök, hogy én nem játszottam végig ugyanezt a menetet a saját gyerekeimmel. És ezt éppen Misinek köszönhetem, aki miatt állítólag felbomlott a család.