Az ötvenes évek közepe óta hordanak kék iskolaköpenyt a magyar diákok. Hazánkban a szerzetesnek nevelt gyerekek már évszázadokkal ezelőtt egységes csuhát hordtak, míg világi társaikra a feljegyzések szerint az 1790–91-es országgyűlésen akarták kiterjeszteni az egyenruha-viselés kötelezettségét. [cikk=36381] A javaslatot a kiváló matematika-fizika professzor, Makó Pál terjesztette be, hogy „a deákok, akik újabban igen hajlamosak a kihágásokra, azonnal felismerhetők legyenek”. A kezdeményezés 1802-ben I. Ferenc ellenállásán elbukott: a császár úgy vélte, hogy a diákokat (akik akkor még jobbára csak fiúk voltak) nem lehet egyforma ruházat viselésére kötelezni. A tanintézeti formaruhák csak az első világháború után terjedtek el itthon, majd az ötvenes évek közepén jöttek a kék iskolaköpenyek. A kétfajta uniformis célja különbözött: a korábbi (és az angol magániskolákban máig fontos szerepet betöltő) csinos formaruhák a társadalmi rangot, a tradíciót és az összetartozást fejezték ki, míg a szovjet mintára bevezetett, egyszerű iskolaköpenyek legfontosabb feladata az volt, hogy elrejtse a diákok anyagi helyzete közti esetleges különbségeket. Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg.