Oldal.Info
Miért a nők dolga az érzelmi házimunka (is)?
Hajnali három. A házban néma csend. Egyszer csak felriadsz, és lázasan gondolkodni kezdesz, hogy mi is ébresztett fel. Aztán eszedbe jut: az este tízéves lányod vigasztalhatatlanul zokogott, mert a legjobb barátnője nem hívta meg a születésnapjára. A probléma mit sem változott este hét óra óta. Most akkor mi a fenét akarsz csinálni? Munkába menet azon rágódsz, miért olyan feszült a párod. Szerezz bébiszittert, és menjetek el vacsorázni? Ebédidőben felhívod az anyád, mert a legutóbbi beszélgetéskor szomorú volt a hangja. Ja és szülinapi üdvözlőlapot kell küldened az unokahúgodnak. Ismerős? Nos, mindez nem más, mint „érzelmi házimunka”: gondoskodsz a hozzátartozóid és barátaid érzelmi jólétéről. Ezt a munkát, mivel láthatatlan, soha senki nem veszi figyelembe. Arról van adat, hogy a nők mennyi időt töltenek gyerekneveléssel, vasalással, bevásárlással, karácsonyi előkészületekkel – de az érzelmi házimunkáról nincs. Pedig cselekedeteinket átjárja az érzelmi törődés. [cikk=33959] Aki tudja, csinálja Az érzelmi házimunka még ma is női feladat. A legtöbb háztartásban a nő vezeti a család naptárát. Csak kérdezd meg a férfitől, hogy hányra menj, ha hozzájuk vagy hivatalos vasárnapi ebédre – egyből bepánikol. A nők szövik és tartják karban a társadalmi hálót, az ő fejükben van az adatbank, amely az egész család életének apró részleteit tárolja. Téged is ezért nyomaszt annyi gond, emiatt riadsz fel álmodból hajnali háromkor. Az aggódás egy része persze túlzott. Nem dől össze a világ, ha elfeledkezel az unokahúgod születésnapjáról, bár nyilván örül a képeslapnak. De a dolog sokszor nem ilyen egyszerű. Amikor a gyereked arról számol be, hogy a játszótéren bántották, rádöbbensz, hogy csak akkor tudod áttekinteni a helyzetet, ha megvizsgálod az apró részleteket. A baj csak az, hogy ez igen időigényes. Nem az volna a logikus, hogy a nők és a férfiak egyenlően megosszák az érzelmi házimunkát? „De hát ő nálam annyival ügyesebb az ilyen dolgokban – mondja egyik barátom a feleségéről. – A lányunkat nem veszik be a kosárlabdacsapatba, pedig keményen edz. Ha én beszélnék a tanárral, elszúrnám, és minden még rosszabb lenne.” A nemek közti különbség elméletének ilyen megfogalmazása egyszerre hízelgő és veszélyes. „Pakold te ki a mosogatógépet, drágám, ebben sokkal jobb vagy, mint én…” Akkor most kiveszik a részüket az apukák az érzelmi házimunkából, vagy megvárják, amíg feleségük hazaér a munkából? Az igazság középütt van. „Ha valami probléma adódik, megpróbálom megoldani. De ha nem megy, nem aggódom magam halálra. Azt megteszi a feleségem mindannyiunk helyett” – mondja egy apuka. Frank Füredi, a kenti egyetem szociológiaprofesszora szerint semmi szükség a tyúkanyós gondoskodásra: „A nők kitűnően fejben tudják tartani a mindennapi élet apró részleteit, vagyis a másoknak fontos dolgokat. Talán így akarják elérni, hogy szükség legyen rájuk, hogy hatalmi pozícióba kerüljenek. Mivel érzelmileg mindig mindenkinek rendelkezésére állnak, túl sokat lelkiznek az ezernyi csip-csup ügyön. A férfiaktól ilyet senki nem vár el. Hiába is várna.” A láthatatlanság titka Azért tűnik feleslegesnek ez a sok gondoskodás, mert a jól elvégzett érzelmi munkának nincs látszatja. Mások testi-lelki jólétének megteremtése egyfajta „árnyékmunka”, olyan láthatatlan erőfeszítés, amely a házimunkához hasonlóan nem számít igazi munkának, holott elengedhetetlen. A házimunkának is az a trükkje, hogy az erőfeszítés ne látszódjék: a belépőt csak a tiszta lakás és egy bájos mosoly várja. Mivel hagyományosan a nők tartják egyben a családot, kifejlődtek bennük azok a türelmes készségek, amelyekkel megteremtik a többiek testi-lelki jólétét. De manapság a nők túlnyomó többsége teljes munkaidőben dolgozik. Itt az ideje, hogy felismerjük az érzelmi házimunka fontosságát, és a társadalom végre rádöbbenjen: jó lenne, ha a férfiak is kivennék a részüket ebből a feladatkörből – még mielőtt a nők belerokkannak. Miért épp a mi dolgunk? A nők természet adta tulajdonságának tartjuk, hogy gondoskodni akarnak másokról. Pedig ez nem ilyen egyszerű. A gondoskodás része a férfi biológiájának is, olyannyira, hogy a gyermekáldás elé néző apák szervezetében például megnövekszik a prolaktin, vagyis a tejtermelést és szoptatást irányító hormon, a gyermek megszületése után pedig tesztoszteronszintjük 30 százalékkal csökken. A táplálás tehát nem kizárólag női ösztön. A férfiak sokszor máshogy látnak hozzá a dologhoz, mint mi. A barátnőm hatéves fia azzal jött haza az iskolából, hogy az egyik osztálytársa lökdöste. Eszter órákat töltött azzal, hogy megbeszélje az esetet a gyerekkel. Lehet, hogy a másik fiút valami bántotta, szomorkodott, vagy csak nem tudta, hogy nem durváskodással kell barátot szerezni. A fia illedelmesen végighallgatta, de zaklatottsága nem oldódott. Aztán hazajött az apa, és amikor elébe tárták az esetet, azt mondta: „Ha megint bánt, lökd vissza.” Eszter tátott szájjal bámulta, ahogy a fia abban a percben felpattan a kanapéról és boldogan rohan ki a kertbe játszani. [cikk=38116] A férfiagy másképp forog? A férfiaknak információra van szükségük. Ha egy váratlan esemény miatt egyik percről a másikra be kell fogadnod a szomszéd gyerekét, vagy ha lázasan szervezed a hétvégét, ne hidd, hogy a partnered észreveszi, milyen keményen dolgozol. Meg kell neki mondani. Végül is szívességet teszel neki. Egy életmód-tanácsadó szerint a férfiak még manapság is hajlamosak függetleníteni magukat a családtól, és a háztartáson kívüli munkára koncentrálnak. „Olyan magasan képzett, sikeres férfiakkal foglalkozom, akik egyszer csak rájönnek, hogy nem számít az állás, a pénz, a drága kocsi, a nagy ház. Az élet az apró dolgokból, kis lépésekből áll, mint például megszervezni a gyerek szülinapi buliját, vagy első nap iskolába vinni a kissrácot. Ez csak egyetlen darabka a nagy kirakós játékban, de nélküle nem lehet kirakni.” Mindig csak a bűntudat Amikor a szomszédom anyja súlyosan megbetegedett, a csaj bement a főnökéhez, és elmondta, hogy nagyon nehéz idő vár rá. Mire a főnök, a papírjaiból fel sem nézve így szólt: „Engem semmi más nem érdekel, csak az, hogy el tudja-e végezni a munkáját.” Sokat papolnak a munka és a magánélet egyensúlyáról, de ez csak üres szólam. A mai munkahelyek többnyire ellenségesek az alkalmazottak érzelmi szükségleteivel. Beleivódott a társadalomba a kilenctől hatig (vagy még tovább) gürizés kultúrája, ahol nincs helye megjósolhatatlan érzelmi válságoknak. Aki magasabb pozícióba lép, az még kevesebb időt tud a családjára fordítani, így nem meglepő, hogy sok nő úgy dönt: nem is akarja áttörni az üvegplafont. Mások saját vállalkozásba fognak, hogy maguk határozzák meg, mikor dolgoznak. „Múlt karácsony előtt – meséli a kolléganőm – már a gondolatba majd belepusztultam, hogy megint végig kell csinálnom ezt az egészet. Úgy éreztem, csak most lett vége az előző menetnek.” Ha azonban eredményes a mások érzelmi jólétébe fektetett munkánk, akkor úszunk a sikerélményben. „Tavaly ünnepséget szerveztem a szüleim aranylakodalmára. Azon az estén olyan boldogok voltak, hogy elfelejtettem a készülődés minden stresszét.” Persze nem minden érzelmi házimunka sikerélmény. „Elköltöztünk, és a fiam utálta az új iskoláját. Mindennap sápadtan, magába roskadtan jött haza, én meg órákon át próbáltam bele lelket verni, hogy majd jobb lesz, meglátja. De fél év múltán nem bírtam tovább, és rábeszéltem a férjemet, hogy vigyük át máshová. Ebben a mostani iskolában összehasonlíthatatlanul boldogabb, de ez az egész időszak annyira nyomasztó volt, hogy még most sem tudok igazán örülni a szerencsés fordulatnak. Rossz rágondolnom, hogy mennyit szenvedett.” Női szolidaritás A nők egymásra támaszkodnak, ha közelállójuk bajban van. Könnyebben birkózol meg lányod szerelmi bánatával vagy megcsalt húgod elkeseredésével, ha a gondokat megbeszélheted barátnőiddel. Az érzelmi házimunka kemény meló: rajtad áll, sikerül-e enyhítened szeretteid búját-baját. A jó barátok arra valók, hogy megmondják, mikor lehet letenni ezt a terhet. Szöveg: Hegedűs Judit, Fotó: Europress. Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg.