Gyerekmolesztálás: így tehetsz meg mindent azért, hogy megvédd a gyerekedet

2016. január 30. 11:15, Éva Magazin

Kiderül, mit jelent a fehérneműszabály és hogy miért ne hessegessük el a gyerekünk beszámolóit. Szinte felrobbant az internet 2014 nyarán az egyik portál cikkétől, amely leleplezte azt a középiskolai tanárt, aki több mint húsz évvel ezelőtt éveken át molesztálta kamaszkorú diákjait. A történetben talán a hallgatás volt a legmegdöbbentőbb elem. A gyerekek nem szóltak a szüleiknek, a szülők nem beszéltek egymással, a többi tanárral, a rendőrséggel, s az iskola is hallgatott. A közös hallgatás tette lehetővé, hogy az illető annyi éven át kihasználja a fiatalokat, majd büntetés nélkül megússza tettét. Ónody-Molnár Dóra írása   Feltehetően nem volt olyan szülő, aki a cikk olvasása közben ne tette volna fel magának a kérdést: az ő gyerekét érhette-e hasonló bántalmazás? Mennyire lehet biztos abban, hogy nem történt ilyesmi? Mi van, ha az ő gyereke is hallgat? Hogyan lehet megóvni attól, hogy áldozattá váljon?     A fehérneműszabály  A család leginkább a szeretetteli, bizalmas légkör megteremtésével és a gyerek szintjének megfelelő, de nyílt, tabuk nélküli kommunikációval védheti meg a kicsiket. Ne sokkoljuk a gyereket a kriminális esetek bemutatásával, azaz ne a Kékfényt vetítsük neki, de beszéljünk a testiségről és arról, hogy ő is mondhat nemet. Megdöbbentő az az eset, ahol a burokban nevelt gyerekek azért is kerülhettek a szomszéd hálójába, mert egyszerűen nem volt szavuk arra, hogy otthon elmondják, mit is csinált velük pontosan a bácsi.    [cikk=45740]   Érdemes elmagyarázni a kicsiknek az úgynevezett fehérneműszabályt, amelyről a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület honlapján (csagyi.hu) olvashatunk. „A gyerekeket meg kell tanítani arra, hogy a testük felett csak ők rendelkezhetnek, és senki sem érintheti meg őket az engedélyük nélkül. Ha kiskorától fogva nyíltan beszélgetünk a gyerekkel a szexualitásról és az intim testrészekről (a fejlettségének, korának megfelelő megnevezéseket és szavakat használva), segítünk neki abban, hogy megértse, mit szabad és mit nem. Joga van visszautasítani akár a puszit, akár az érintést, még a saját szüleitől, szeretteitől is. Meg kell tanulnia azonnal és határozottan nemet mondani bármilyen, szerinte nem helyénvaló érintésre, kilépni az ilyen helyzetből és rögtön szólni egy felnőttnek” – olvasható az intelem, amelyhez egy kisfilmet is készítettek. A filmben egy színes, nagy Kéz engedélyt kér Kikótól, a mesebeli kisgyerektől, hogy különböző testrészein, például a kezén vagy az orrán megérinthesse őt, és ezt Kiko megengedi. Amikor a Kéz Kiko alsóneműjébe szeretne nyúlni, Kiko azt kiáltja: NEM! Ennek kapcsán a szülők elmagyarázhatják, hogy a gyerek bármikor nemet mondhat.     Használjuk ki az együtt töltött időt, például a fürdés idejét. A gyerek ilyenkor egyébként is szereti nézegetni a testét. Ez jó alkalom arra, hogy elmagyarázzuk neki, bizonyos testrészeit ne mutassa meg senkinek. „Csak az nézheti meg, akivel majd nagyobb korodban szerelmesek lesztek egymásba!” Ezekhez a beszélgetésekhez persze bizalom kell, amit nekünk, szülőknek kell megalapoznunk. Érjünk oda ebéd után az óvodába, ha megígértük a gyerekünknek. Vigyünk neki kakaós csigát, ha megígértük. Ilyen apróságokon (is) múlik.    [cikk=37079]   Hinni a gyereknek  Milyen jelei vannak annak, ha bántalmazás éri a gyereket? Mit tekintsünk gyanús jelnek? – Figyeljünk fel arra, ha a gyerek viselkedése hirtelen megváltozik. Például zárkózottá válik, pedig nem is történt krízis – mondjuk válás – a családban. Vagy ellenkezőleg, túl érdeklődővé válik idegenek iránt is. Esetleg sokat foglalkozik a nemi szervével. Étvágytalan lesz egyik napról a másikra, vagy éppen elkezdi tömni magát. Ha valaki ismeri a gyerekét, a szeme állásából látni fogja, hogy valami nagyon megváltozott benne – magyarázza a szakértő. – Ugyancsak bántalmazásra utaló jel, ha a gyerek fehérneműjével valami nincs rendben. Minden anya, aki bepakolja a mosást, rátekint a gyerek bugyijára, ha másért nem, hát azért, hogy ellenőrizze, jól kitörölte-e a fenekét. A furcsa folt intő jel!  Sajnálatos tény, hogy az erőszakoskodók, a pedofilok általában a gyerek ismeretségi körében élő családtagok, barátok, ismerősök közül kerülnek ki, és csak a legritkább esetben idegenek. – Kedves embereknek tűnnek kívülről, nem pedig olyannak, amilyennek a Sátánt képzeljük. Figyeljünk fel a gyerek beszámolóiból a szokatlan információkra. Ha például azt mondja, „ma itt volt Józsi bácsi és büdi volt”. Miért került olyan közel hozzá, hogy érezze a szagát? Egy másik tipikus példa, ha arra panaszkodik, hogy apa barátja túl sokat csikizte, pedig kérte, hogy ne tegye – mondja Regős Judit szociálpolitikus, gyereknevelési tanácsadó, a Szülők Háza Konzultáció Központ alapítója, aki hangsúlyozza: ne hessegessük el az ilyen beszámolókat azzal, hogy: „Á, nem akart Józsi bácsi semmi rosszat!” Mindig hinni kell a gyereknek, és utána kell járni, mi történt. Lehet, hogy Józsi bácsi nem csinált semmi rosszat, de a gyereket mégis zavarta valami – amit meg kell beszélni Józsi bácsival is.   [cikk=28201]   Bántalmazott szülők? A hírekben hetente találkozunk gyerekek ellen elkövetett szexuális bűncselekményekkel. Az Európai Unió alapjogi ügynöksége, az Agency for Fundamental Rights (FRA) nevű szervezet 2013-ban reprezentatív kutatást készített. Többek között arra keresték a választ, hogy hány nő él át bántalmazást vagy szexuális erőszakot 15 éves kora előtt. A felnőtt magyar nők öt százaléka számolt be ilyen traumáról. Ez azt jelenti, hogy több tízezer lánygyerek válik áldozattá (és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy fiúk is lehetnek érintettek!). A valóság nyilván még sötétebb. Magyar statisztika nincs, de a szakértők szerint 25 esetből csak egy derül ki. – A látencia óriási – erősíti meg Regős Judit, aki a bántalmazásnak három fajtáját különbözteti meg: a testi (ezen belül a szexuális) bántalmazást, a verbális bántalmazást és az érzelmi elutasítást. Regős Judit szerint a bántalmazás sok esetben megelőzhető volna. – Mindenekelőtt a szülőknek kell tisztában lenniük a rizikófaktorokkal. Ezek közé tartozik az is, ha gyerekkorában maga a szülő is bántalmazott volt, még ha ez „csak” annyiban nyilvánult is meg, hogy nem álltak ki mellette a szülei vagy lekicsinyelték őt. Ilyenkor a gyerek azt tanulja meg, hogy nincs kihez fordulnia. Aki ezt a biztonságot gyerekkorában nem kapja meg a szüleitől, az nagyobb valószínűséggel alakít ki a későbbi életében függő kapcsolatot, amelyben alárendelt lesz és megalázást, bántalmazást kell elszenvednie. Ez ellen lehet védekezni! Az a szülő, aki már felismerte, hogy gyerekkorában bántalmazták, sokat tehet azért, hogy megelőzze a gyereke áldozattá válását – fejti ki a szakember. – Az egyik női páciensem, aki tehetős családból származik, nekem vallotta be először, hogy kiskorában zaklatta egy nagybácsi. Otthon nem merte elmondani, pedig jóban volt az anyjával. De arra nevelték, hogy alkalmazkodjon, feleljen meg az elvárásoknak, és ő nem akart problémaforrás lenni a szülei számára. Márpedig annak feltárása, hogy a nagybácsi zaklatja, problémaforrás lett volna. A szeretetéhség is rizikótényező. Az a gyerek, aki érzelmileg nem kap eleget, könnyen áldozattá válik. – Szülőnek lenni nagyon megterhelő. Állandó adás, adás, adás – mondja Regős Judit. – De aki nem tud töltekezni, az hogyan adjon? Magadra is oda kell figyelned! Ha kipurcansz, lehet, hogy lesz még egy pár cipője a gyereknek, de elveszíti az odafigyelő, érdeklődő, türelmes anyukáját. Hová fordulhatunk, ha baj van? • Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület: bántalmazott nők és gyerekek segélyvonala: +36-80-505-101 (este 6 és 10 között) • Patent Egyesület (patent.org.hu): szerda 16–18 óra: +36-70-252-5254, csütörtök 10–12 óra: +36-70-277-6522 • Szülők Háza: 1118 Budapest, Rétköz u. 7. (Gazdagréti lakótelep, Eleven Center 1. emelet – P2 szint), telefon: +36-1-246-0880 • Eszter Alapítvány: telefon: +36-1-466-9872 (üzenetrögzítővel)   Ez a cikk az Éva egy régebbi számában jelent meg.

Tovább a teljes cikkre...

Keresés