Oldal.Info
Akkor most pánikbeteg vagyok? 10 kérdés és 10 válasz
Honnan tudhatom, hogy pánikbeteg vagyok vagy csak szorongok? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre válaszol a coach, aki rengeteg hasonló esettel találkozik a munkája során. Neked is van kérdésed? Tedd fel! Bármilyen nehéz is ezt tudomásul venni, de ugyanúgy ahogy szerte a világban, Magyarországon is egyre nő a pánikbetegek száma. Hogy honnan tudom? Nem… nem végeztem hosszas kutatásokat és nem olvastam elemzéseket sem. Egyszerűen csak nap mint nap egyre többen jönnek velem szembe ezzel a problémával, mind a magán-, mind pedig a szakmai életben. [cikk=40781] Arról, hogy mi fán terem a pánik, már a blogomon is olvashattatok; mégis biztosan sokakban fogalmazódnak meg néha akár aggasztó kérdések is a témával kapcsolatban. Ezért szeretnék most gyakorlatias magyarázatokkal és tippekkel szolgálni ahhoz, hogyan kezeljük, és persze hogyan űzzük ki a pánikot az életünkből. 1. Miből alakul ki a pánik? Szorongunk. Lényegében bármi miatt, ami fontos nekünk, amit esetleg nem tudunk megoldani, amivel kapcsolatban nem kapunk segítséget. 2. Ha egyszer bepánikoltam, akkor pánikbeteg vagyok? A pánik lehet egyszeri, vagy többszöri alkalom; de általában azokat hívjuk pánikbetegnek, akiknél a szorongásos roham gyakran ismétlődik, esetleg félnek, rettegnek egy újabb roham lehetőségétől. Ez egy ördögi kör, aminek csak Te magad tudsz megálljt parancsolni. [cikk=42099] 3. Meddig tart egy pánikroham? Általában 20-30 perc alatt lecseng, az is lehet, hogy csak néhány perc az, amíg az ember úgy érzi, elvesztette a kontrollt. 4. Milyen tünetei lehetnek a pánikrohamnak? Leggyakrabban légszomj, fulladás, mellkasi fájdalom, szédülés, ájulás, izzadás, zsibbadás. Az ilyen tünetek mellett egyáltalán nem csoda, hogy megijedünk. 5. Hogyan jöhetek rá, hogy mi okozza a pánikot? Sokan vannak azok, akik pontosan tisztában vannak vele, éppen milyen nehézségekkel küzdenek, amit nem sikerül feldolgozniuk; azonban vannak kevésbé önreflektív emberek, akik nincsenek tudatában, hogy milyen negatív tényezők okozhatják a szorongást. Mindkét esetben javasolt egy szakemberrel történő elbeszélgetés, így könnyebben rájöhetünk a problémánkra és gyorsabban elkezdhetünk dolgozni rajta! 6. Ugye nincs semmilyen szervi bajom? Az esetek többségében már rögtön első alkalommal előfordul, hogy valaki annyira megijed, hogy orvosi segítséget kér: kihívja a mentőket, vagy bemegy a kórházba. Miért is lehet fontos ez? Egyrészről azért, mert így megbizonyosodhat róla, hogy minden létfontosságú szerve megfelelően működik; ez már önmagában óriási megnyugvást, akár a pánik teljes megszűnését is jelentheti. Másrészt pedig, az orvosok jól ismerik a pánikbetegség tüneteit, lefolyását és bővebb tájékoztatást adhatnak, adott esetben elirányíthatnak egy megfelelő szakemberhez. 7. Akkor most totál begolyóztam vagy mi? Van egy jó hírem: nem őrültél meg! Ha ilyen tüneteket produkálsz, annak nyomós oka van: a szervezeted nem tud máshogy kommunikálni veled, ezért ily módon küld jelzéseket neked. Azt jelzi: „Hékás! Ideje lassítani, vagy változtatni!” Tudnod kell, hogy egészséges vagy, de azért hogy az is maradj, neked kell lépéseket tenni! 8. Mit csináljak, ha jön a pánik? Mindamellett, hogy kikéred szakember segítségét; saját magadnak kell kitapasztalnod, hogy hogyan tudod megelőzni, vagy ha mindenképp elér, akkor kordában tartani. Persze, az lenne a legjobb, ha a pánik hip-hop eltűnne, de ha nem haladsz elég gyorsan a pánikot okozó problémáid megoldásával, sajnos addig a roham is ott bujkálhat valahol. No de mit tegyél pontosan, ha jön a pánik? • Figyelemelterelés! Foglald le magad valamivel, amivel jól esik foglalkozni, ne hagyd, hogy a negatív gondolatok eluralkodjanak rajtad! • Tudatosíts! Tedd tisztába a fejedben, hogy ez most miért történik. Gondold végig, hogy ennek racionális oka van, ezért a kontrollt sem fogod elveszíteni! • Nyugodj meg! Biztos sok amerikai filmben láttad már, hogy a szereplők egy zacskóba lélegezve próbálják stabilizálni a légzésüket. Ez hiperventilláció, vagyis szapora légzés esetén segíthet; de neked talán még zacskóra sincs szükséged! Vegyél mély levegőt, gondolj valami számodra kedvesre, képzelj el egy nyugalmi állapotot, amitől egyszerűen csak jól érzed magad; hunyd be a szemed és képzeld azt, hogy máris ott vagy, a gondok eltűntek, minden meg fog oldódni! [cikk=41973] 9. Mit gondolnak rólam mások? Aki valamilyen formában már találkozott ezzel a jelenséggel, biztosít majd a támogatásáról, együttérzéséről; esetleg felajánlja a segítségét. Aki még nem látott ilyet, lehet, hogy még nálad is jobban megijed, ha az esemény pillanatában melletted van; fontos hogy később beszélgess vele a problémádról és megköszönd az aggódását, figyelmét. És persze lehetnek olyanok is, akik azt hihetik, szimulálsz. A tudatlanságra csak egy orvosság van: a tanulás. Ugyanaz igaz rájuk is, mint az előző típusra: el kell velük beszélgetni a témáról, hogy ők is megértsék: a pánikot nem szabad félvállról venni! 10. Mit mondjak a gyereknek? Tízéves lehettem, amikor egy közeli rokonunk pánikbeteg lett. Emlékszem, azt mondtam anyukámnak, hogy „biztos csak megjátsza, hogy baja van, azért hogy foglalkozzanak vele!” Ilyen és ehhez hasonló gondolatok futhatnak át a gyerekek agyán; ez is jelzi azt, hogy mennyire nem könnyű értelmezni ezt az állapotot számukra. De szerencsére korántsem lehetetlen! Életkorának megfelelően kell leülni a gyerekkel és elbeszélgetni a családtag, ismerős – nevezzük Péternek – állapotáról. Fontos, hogy ne ijesszünk rá; nyomatékosítsuk, hogy ez egy átmeneti állapot, amiből Péter meg fog gyógyulni. Hasonlíthatjuk is akár egy, a gyerek által már tapasztalt betegséghez, például: „Tudod, hogy te is napokig lázas voltál a múltkor, de kaptál rá gyógyszert és meggyógyultál. Péter is jár egy doktor nénihez, csak neki egy picit tovább fog tartani a teljes gyógyulás.” Kérdések persze mindig lesznek, de ha felkészülünk rájuk, nem érhet túl nagy meglepetés. Fontos tudnod, hogy a pánikbetegség és a depresszió „remekül” kiegészíthetik egymást. Ha a pánikrohamaid tartósnak bizonyulnak, vagy úgy érzed, ennél többről van szó; ne késlekedj, kérd pszichológus, pszichoterapeuta szakember segítségét! A cikk szerzője coach. Ide kattintva kérdezhetsz tőle: popcoaching.hu