Pócsik Anita: ilyen Magyarországot képzeltünk?
A főszerkesztő levele az Éva októberi számából. Nyáron, Kaliforniában, egy régi barátnőm új barátja, miután rácsodálkozott, hogy Magyarországról jöttünk, azt kérdezte: Szóval kommunisták vagytok? Az ötvenkét éves férfi mentségére legyen mondva, hogy utolsó harminc évét Hawaiin töltötte tengerbiológusként. Cápakutatással és szörfoktatással foglalkozott, s valahogy a nagy munka közepette elkerülte a figyelmét a hír, hogy Magyarországon több mint huszonöt éve rendszerváltás volt. A férfi nem igazán értette, miért foglalkoztatnak engem olyan kérdések, hogy ilyen Magyarországot képzeltünk-e. Azt akartuk- e, hogy az legyen, ami most van? Milyen a magyar néplélek? Mi jellemzi leginkább a magyar közgondolkodást? Mit számít mindez? Ezt kérdezte a férfi, aki mindent tudott minden cápafajról, de fogalma sem volt, ki Hawaii vagy Kalifornia kormányzója. Egy amerikai ezt megteheti. De vajon egy magyar is? Kell-e követnünk a politikát? Meg kell-e próbálni beleszólnunk? Ki kell-e állni magunkért? Ki merünk-e állni magunkért? Ilyen és sok hasonló kérdéssel kerestünk meg hazai sztárokat, közéleti szereplőket, hétköznapi hősöket, nőket, férfiakat, fiatalokat, idősebbeket, jobbosokat, balosokat, számítva arra, hogy ahány ember, annyiféle válasz. Októberi számunk fő témája Magyarország. Nem úgy persze, ahogy a politikai lapok foglalkoznak vele, hanem ahogyan azt már tőlünk megszokhattad: a magunk Éva-stílusában. Az evamagazin.hu/oktober oldalon tudhatsz meg többet legfrissebb lapszámunkról.